erdély ma - Életükkel fizetnek a karácsonyi vacsoránkért 21 Bestnewslave Ca Lasik Lasik Surgery Tag Implantable Best New Slave

  Több tízezer férfit kényszerítenek rabszolgamunkára a Thai-öböl és a Dél-kínai-tenger vizein, hogy kielégítsék a világ egyre növekvő halfogyasztási igényét és az üzletemberek kapzsiságát. A többségében thai kikötőkből induló, sokszor illegálisan működő halászhajókon robotoló embereket méltatlan körülmények között, egészségüket és életüket nem kímélve dolgoztatják mindenféle ellenszolgáltatás nélkül. A Nyugat pedig nem válogat, felvásárolja a rabszolgamunkával kifogott halat is, így támasztva alá a rendszer létjogosultságát.

Nehéz elhinni, hogy a XXI. században még léteznek rabszolgák. Az emberkereskedelem azonban világszerte – különösen a fejlődő régiókban – gyorsan növekvő „iparággá” vált, felvirágoztatva a modern rabszolgaságot. Annak ellenére, hogy a kizsákmányolás ezen formája napjainkban –az 1815 óta elfogadott számos nemzetközi és belső jogszabálynak köszönhetően (pl.: 1926. genfi rabszolgaügyi egyezmény, 1948. Emberi és Polgári Jogok Egyetemes Nyilatkozata, 1956. a rabszolgaság, rabszolga-kereskedelem, valamint a rabszolgasághoz hasonló intézmények és eljárások eltörléséről szóló kiegészítő ENSZ megállapodás , Római Szerződés) – a világ valamennyi országában illegális, a nemzetközi ember- és munkajogi, valamint civil szervezetek becslései szerint 27-30 millió főre tehető az ilyen embertelen körülmények között élők és dolgozók száma. A jelenség okának, többek közt, a népességrobbanást, a globalizáció káros hatásait, a gyors gazdasági fejlődés következtében kialakult egyenlőtlenségeket és válságokat, a kizsákmányolást, valamint a környezetszennyezést tekinthetjük. Mára több szervezet is (pl. ENSZ, EBESZ, EU, Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO), Koalíció a modern rabszolgáinak felszabadításáért Ázsiában (CAMSA – Coalition to Abolish Modern-day Slavery in Asia) Szabadítsd fel a Rabszolgákat (Free the Slaves), iAbolish,) felemelte hangját az emberi jogok ilyen jellegű megsértése ellen. Különösen annak tükrében, hogy jelenleg is tartó gazdasági válság következtében még többen kerültek kiszolgáltatott helyzetbe, s az utóbbi időben a rabszolgaságnak számos, új formája jelent meg.

Kétszázezren raboskodnak halászhajókon

Az emberkereskedelem és a kényszermunka Kelet-Ázsiában is óriási problémát jelent. A szegény országokból, Burmából, Kambodzsából, Malajziából és Laoszból a jobb élet reményében tízezrek vándorolnak el. Sokuk célja Thaiföld, legtöbbjük azonban még saját hazájában az emberkereskedők csapdájába kerül. A munkalehetőség reményében 200-300 dollár körüli összeget fizetnek azért, hogy átcsempésszék őket a thai határon. Ott azonban a megállapodástól eltérően, a kereskedők egyszerűen eladják, és kényszermunkára fogják őket. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) kb. 200 ezerre teszi azon, többségében 15-17 éves, fiúk és férfiak számát, akiket a haszon megsokszorozása érdekében a halászhajó és flottatulajdonosok rabszolgaként dolgoztatnak. Számuk különösen az utóbbi 20 évben növekedett meg, ugyanis a tengeri áruk iránti világkereslet 1990 óta soha nem látott mértékű növekedésnek (a FAO becslései szerint 2030-ra 40 %-kal nő) indult, és Thaiföld a világpiac egyik legnagyobb tengeri hal exportőrévé vált. Az iparág vállalkozói a nagyobb haszonért és az igények kielégítéséért túlhalászták a part közeli területeket, ami a halállomány megritkulásához vezetett. Ennek következtében ezrek vesztették el egyetlen biztos megélhetési forrásukat és kerültek kiszolgáltatott helyzetbe. A halászati ipar pedig tudatosan használja ki ezt.

Szélmalomharcot vívnak a nemzetközi szervezetek

A nemzetközi közösség próbálkozásai a rabszolgaság felszámolására eddig csekély eredménnyel jártak, annak ellenére is, hogy 2008-ban a thai kormány a nemzetközi nyomásnak eleget téve elfogadott egy emberkereskedelmet tiltó törvényt, és tervbe vette a rendőrség ennek megfelelő, különleges hatáskörrel való felruházását is. Köszönhető ez annak, hogy Thaiföld mindig is a korrupció melegágya és az emberkereskedők paradicsoma volt, ami nem segíti elő a rabszolgaság felszámolását. Ráadásul, mivel a halászati iparág sokmilliárd amerikai dollárt hoz a gazdaságnak, és a Nyugat, elsősorban az Egyesült Államok, a kifogott árut mindenféle emberi jogi megkötés nélkül felvásárolja, sem a kormánynak, sem az üzletembereknek nem áll érdekében, hogy változtassanak a bevált módszeren. Így a hajókon dolgoztatott rabszolgák helyzete kilátástalannak tűnik.

Az emberkereskedők szerencsésen kiszabadult áldozatainak beszámolói hű képet festenek a halászatra kényszerített munkások mindennapjairól. A sokszor először hajóra lépő férfiak kegyetlen kapitányok és legénység uralma alá kerülnek, ahol napi 16-18 órát dolgoztatják, megalázzák és verik őket, élelmet és friss vizet alig kapnak, a betegeket és a sebesültek nem látják el, és a tervbe vett, akár több hónapos utak közben, nem teszik partra őket. Folyamatos életveszélyben vannak, hiszen egy rossz mozdulatért vagy szóért halállal kell fizetniük.A Samut Sahonban, Thaiföld egyik legnagyobb halászati kikötőjében, egy, a munkajogok érvényesülését elősegítő szervezet (Labor Rights Promotion Network) igyekszik megmenteni a halászhajók rabszolgáit, és segít a rendőrségnek azonosítani az emberkereskedőket. Az ilyen platformok küzdelme azonban a fent említett okok miatt, egyelőre pusztán szélmalomharcnak tűnik. Halvány reménysugarat jelent, hogy 2009-ben az Egyesült Államok Szenátusában bemutattak egy jelentést az emberkereskedelem és a rabszolgaság térségben való megjelenéséről, s javaslatot tettek arra, hogy az ország korlátozásokat vezessen be a jelenség felszámolása érdekében.

A hatalmas óceánon azonban képtelenség valamennyi hajót ellenőrizni, így amíg az importőr országok nem tesznek konkrét lépéseket a kelet-ázsiai tengeri áruk felvásárlásának korlátozására, a halászhajók kényszermunkásai is dolgozni fognak. S a megvásárolt halárukról nem tudhatjuk biztosan, hogy nem egy rabszolga verítéke árán kerül-e az asztalunkra.

Kitekintő